Egy igazi „hungarikum”: a hazai banki különadók szabályozásának rögös útja

Magyarországon háromféle banki különadó került bevezetésre az utóbbi egy évtizedben: a hitelintézeti járadék, a pénzügyi szervezetek különadója, valamint a tranzakciós illeték. Meglátásom szerint ezek a bankszektort sújtó extra terhek az egész gazdaság fenntartható növekedését korlátozzák, regulációjuk pedig sürgető reformokat kíván. Az új fejleményekre reflektálva ugyanakkor szeretnék rámutatni arra, hogy nem volna teljesen lehetetlen próbálkozás fenntarthatóvá tenni a banki különadók rendszerét a hazai adóstruktúrában. Tovább… (Horváth Bettina)

A tanulmány az MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport által szerkesztett KÖZJAVAK folyóiratban jelent meg. Idézési javaslat:
Horváth Bettina: Egy igazi „hungarikum”: a hazai banki különadók szabályozásának rögös útja. KÖZJAVAK, III. évfolyam, 2017. 1. szám, 10-14. o. (DOI 10.21867/KjK/2017.1.3.)

 

Mostanáig tizenhét európai uniós országban vezettek be valamilyen banki különadót. Ezek között három fő típust különböztethetünk meg: a tranzakciós adót, bizonyos mérlegtételek alapján kivetett adót, és a nyereség alapján kivetett közterheket. Magyarországon háromféle banki különadó került bevezetésre az utóbbi egy évtizedben: a hitelintézeti járadék, a pénzügyi szervezetek különadója, amit a 2009-es mérlegfőösszeg alapján vetettek ki, és amelynek mértéke többszöröse az Európában ismert átlagnak, valamint a tranzakciós illeték, amely a legnagyobb közfelháborodást keltette a lakosság körében. Meglátásom szerint ezek a bankszektort sújtó extra terhek az egész gazdaság fenntartható növekedését korlátozzák. Úgy vélem, ezeknek a különadóknak a regulációja sürgető reformokat kíván. Az új fejleményekre reflektálva ugyanakkor szeretnék rámutatni arra, hogy nem volna teljesen lehetetlen próbálkozás fenntarthatóvá tenni a banki különadók rendszerét a hazai adóstruktúrában. ⁱ

Érdemes még az elején tisztázni, hogy tulajdonképpen mit is értünk azalatt, hogy különadók és mégis mi lehet a létjogosultságuk a 21. századi adórendszerekben. Talán nem árulok el nagy titkot vele, de a különadók kifejezés alatt azokat a fizetési kötelezettségeket értjük, amelyek kizárólag bizonyos szektorokat, iparágakat vagy tevékenységeket terhelnek. Könnyen találkozhatunk ezeknek az adóknak úgynevezett válságadóként való definiálásával is, hiszen hazánkban legtöbbjük megjelenését valóban a 2008-as világválság indukálta. S hogy mire is jók? A különadók egyik legnagyobb erényeként a rugalmasságukat, formálhatóságukat lehetne említeni a hagyományos adónemekkel szemben. Gyorsan bevezethetők és pont emiatt viszonylag rövid idő alatt képesek különböző krízishelyzetek orvoslására a gazdaságban. Na de akkor miért is övezte és övezi jelenleg is annyi kritika ezeket a különadókat hazánkban?

Azok a bizonyos banki különadók…

A kérdés megválaszolásához térjünk is rá azokra a banki különadókra, amelyeket ideiglenes jellegűnek szántak, de mára állandó közterhekké alakultak. A banki különadó bevezetésének a gondolata hazánkban először 2004-ben ütötte fel a fejét. Most több mint egy évtizeddel később járunk, s bár annak ellenére, hogy ezeket a különadókat tényleg csak átmeneti jellegűnek szánták a magyar adóztatási rendszerben, három, a bankokat terhelő különadó jelenleg is megtalálható: a hitelintézeti járadék, a pénzügyi szervezetek különadója és hitelintézeti különadó, valamint a pénzügyi tranzakciós illeték. A bankszektor ily módon történő megsarcolásának számos indoka volt, a legkézenfekvőbb ezek közül az, hogy a bankmentések, tőkefeltöltések költségeit magukkal a bankokkal fizettessék meg. Mindemellett számos nem titkolt cél között szerepelt a felduzzadt államadósság redukálása, a költségvetési egyenleg javítása, tehát az államkassza helyrebillentése. Ugyanakkor nem utolsó sorban a nemzetközi trendeknek a magyar adóztatási struktúrára gyakorolt hatását is meg kell említenünk, ugyanis több EU tagállam vezetett be bankadót ez időben. Magyarországon az alapkoncepció tulajdonképpen az volt, hogy a bankszektor megadóztatása nem lehetetleníti el a működését, de ezen a ponton figyelmen kívül hagytak egy igen fontos kérdést, vagyis azt, hogy tulajdonképpen ki lesz a végső megfizetője ennek az adótehernek? A bankok ugyanis ezeket az adóterheket vagy beépítik a szolgáltatásaik áraiba, tehát közvetett módon mi, a fogyasztók fizetjük meg, vagy vállalják a jövedelemtermelő képességük csökkenését ezzel a többletteherrel.

A banki különadók esetében tehát hangsúlyozom, hogy nem egy új keletű intézményről beszélünk az öreg kontinensen, de álláspontom szerint ez a magyar megvalósítás hagy annyi kívánnivalót maga után, hogy megéri górcső alá vennünk azt, hogy miért pont így, ilyen mértékben és módon került sor a bevezetésükre? Hogyan lehetett volna ezt jobban csinálni? Hogyan változott, avagy nem változott a magyarok bankolási szokása a hatásukra? Ezekre a kérdésekre keresem a választ a továbbiakban és az új fejleményekre tekintettel szeretnék rámutatni arra, hogy nem volna teljesen lehetetlen próbálkozás fenntarthatóvá tenni a banki különadók rendszerét a hazai adóstruktúrában.

Hitelintézeti járadék

Ahhoz, hogy jól megértsük, miért is társul annyi negatív felhang a magyar banki különadókhoz, fókuszáljunk az egyes adófajtákra külön-külön és nézzük miben állnak azok negatívumai.
Legelsőként vegyük szemügyre azt a hitelintézeti járadékot, amelyet 2007-ben vezettek be a magyar adórendszerbe. Tulajdonképpen egy lineáris, egy kulcsos adófajtáról van szó, amely a hitelintézeteknek az állami kamattámogatással vagy kamatkiegyenlítéssel közvetlenül, avagy közvetetten érintett hitelállománya után kerül felszámításra 5%-os mértékkel. Tekintve, hogy ennél az adófajtánál az adó alapját nem a nyújtott szolgáltatások ára jelenti, az áthárítási effektus nem tud érvényesülni, vagyis elvileg a bankok nem tudják indirekt módon a fogyasztóval megfizettetni. De akkor mi is lehet a baj ezzel a hitelintézeti járadéknak csúfolt banki különadóval? A hitelintézetek egyik legnagyobb sérelme, hogy diszkriminatív, mégpedig azért, mert csupán azon az alapon sújtja magasabb adóteherrel a bankszektort, hogy az magasabb jövedelemmel rendelkezik a többi ágazathoz képest. Aggályos továbbá a szektorsemlegesség, intézménysemlegesség, jogbiztonság elvének a megtartása is. A legújabb fejlemények tükrében a 2016-os évben 6,3 milliárd forintos bevételt produkáló hitelintézeti járadék megszűnik 2017-re, így a bankok adóterhelése ténylegesen csaknem 20 milliárd forinttal csökken az idei évet tekintve. Ez mindenféleképpen üdvözlendő hír, tekintettel arra, hogy mennyi diszfunkcióval küzdött az intézmény szabályozása. Viszont az már látható, hogy a hitelintézeti járadék eltörlése a hitelállományukon állami kamattámogatást élvező bankok számára lesz kedvező, ennek pontos mértékét ugyanakkor bankonként még nem ismerjük.

Pénzügyi szervezetek különadója

A legtöbb és legátfogóbb kritika eddig azonban nem a hitelintézeti járadékot érte hazánkban, hanem a pénzügyi szervezetek különadóját. Magas mértékére, kivetési módjára, felhasználására érkeztek panaszok. Felmerült a visszaható hatály problematikája is, mivel 2010-ben úgy került kivetésre, hogy a 2009-es mérlegfőösszeg képezte az adószámítás alapját. A legnagyobb gond ugyanakkor az, hogy még 2016-ban is a bankadó alapját a hitelintézetek 2009-es korrigált mérlegfőösszege adta. Nem kis iróniával mondhatom, hogy nem éppen volt naprakész, nem tudta követni a bankok jövedelemtermelő képességének a változásait. Gyakorlatilag azzal, hogy még mindig a 2009-es mérlegfőösszeget vették alapul, nem voltak tekintettel arra, hogy ezeknek a bankoknak évről évre csökkent a mérlegfőösszege, kvázi egyre nagyobb érvágást jelentett számukra az adóteher viselése. 2017-re mind a bankadó alapja, mind pedig a kulcsa változott. A rendkívül elavult 2009-es mérlegfőösszeg helyett új alapra került tehát a banki különadó, a két évvel korábbi mérlegfőösszeget veszik figyelembe az adó alapjának számításakor. Január elsejét követően az ágazati adó felső kulcsa pedig 3 bázisponttal, 0,21 százalékra mérséklődött. Az elfogadott adótörvények szerint a bankadó 2017-ben és 2018-ban az adóalap 50 milliárd forintot meg nem haladó része után a 2016-ossal megegyezően 0,15 százalék. Egyelőre nem tisztázott, hogy ezzel melyik nagybanknak csillan meg a fény az alagút végén, csak annyit tudunk, hogy azoknak a bankoknak, amelyeknek a 2015-ös évben az átlagnál nagyobb mértékben nőtt a mérlegfőösszegük, nem igazán fog kedvezni az új adószámítási módszer.
A pénzügyi szervezetek különadóját, mint már említettem, átfogó kritika érte, amely nem merül ki a visszamenőleges hatály orvoslásának szükségességében. A versenysemlegesség elvének sérelmét azáltal valósítja meg a hazai szabályozás, hogy a nemzeti tulajdonban lévő takarékszövetkezeteknek kedvez és a többnyire részvénytársasági formában működő hitelintézeteket pedig hátrányban részesíti. Az adózott eredményt tekintve tehát az Rt. formában működő pénzintézeteket érte eddig a legnagyobb érvágás, tekintettel arra, hogy ezen intézmények magasabb mérlegfőösszeggel rendelkeztek, magasabb adómérték volt rájuk irányadó, azaz az 50 milliárd feletti részre 0,53%-os felső kulccsal kellett számolniuk. Várhegyi Éva tanulmányában így elemezte a helyzetet: A legkisebb fajlagos teher az OTP bankcsoportra hárult, amely a szektor 2009. évi adózás előtti eredményének kétharmadát „hozta össze”, miközben a mérlegfőösszeg alapján elosztott különadónak csupán a negyede esett rá, az adó háromnegyede pedig a nyereség egyharmadával rendelkező bankokra jut. A különadó így 2010-ben tovább javította az OTP amúgy is kedvező relatív jövedelempozícióját, amelyet már a pénzügyi válság is előnyösen alakított.

S ha azt gondolnánk, hogy mindez a bírálat már épp eléggé megkérdőjelezi ennek a banki különadónak a jelenlegi formájában való létjogosultságát az adóztatási struktúrában, akkor nem állunk messze az igazságtól, de még nem számoltunk a kritika oldalán egy igen fontos érvvel. A pénzügyi szervezetek különadójából befolyó adóbevétel ugyanis 100%-ban költségvetési bevételként jelenik meg. Az európai trendeket tekintve változó képet láthatunk, ugyanis hazánkkal egyetemben néhány országban szintén a központi költségvetés bevételét képezi a befolyt adó, de számos államban elkülönült alapba kerül, hogy az egy későbbi bankkrízis esetén mintegy tartalékalapként szolgáljon. Véleményem szerint ez utóbbi megoldást kellene preferálnia a magyar szabályozásnak is, hiszen egy speciális pénzügyi stabilizációs alap megléte esetén kevésbe kellene tartani attól, hogy egy, a bankszektort érintő válság során az államnak mentő csomagokkal kelljen beavatkoznia. De jelenleg az államkasszát gyarapítja a megfizetett banki különadó teljes összege. Ez ellen szóló érv lehet, hogy a hatás-ellenhatás mechanizmusában az extrém magas mértékű különadó visszavetheti a gazdasági növekedés mértékét és újból hiány keletkezhet a költségvetésben hosszú távon, mindezzel okafogyottá téve az adóztatás funkcióját.

Pénzügyi tranzakciós illeték

Következzen a legfrissebb, de az átlagemberek számára leginkább ismert banki különadó fajta, a pénzügyi tranzakciós illeték. Kezdetben az MNB-re is ki akarták terjeszteni, de ez mind a jegybanktörvényt, mind pedig az uniós jogot sértette volna, így még 2012-ben sor került a törvényjavaslat módosítására, melynek eredményeként 2013-ban már e rendelkezés nélkül léphetett hatályba. A tranzakciós illeték a lakossági, vállalati banki, illetve postai tranzakciókra irányadó, adóalapja meglehetősen széles, mértéke pedig az adó alapjául szolgáló tranzakció értékének 0,1%-a. Természetesen a pénzügyi tranzakciós illeték igen negatív fogadtatásra talált nemcsak a bankszektor szereplőinek körében, hanem a fogyasztók is ennek a banki különadónak a hátrányaival szembesültek a legközvetlenebb módon. Az áthárítási effektus, vagyis az adóteher viselésének a fogyasztókra történő telepítése egyértelműen megállapítható volt. Az MNB 2014-es elemzése alapján a 11 legnagyobb hitelintézet több lépésben hárította át az ügyfeleire a tranzakciós illetéket, mind a bevezetésekor, mind pedig a kulcsok megemelésekor. Az ezzel szembeni éles társadalmi ellenállás kompenzálására próbált reagálni a jogalkotó azzal, hogy kötelezte a pénzintézeteket arra, hogy havi kétszeri, összesen legfeljebb 150.000 Ft-ig terjedő készpénzfelvételt biztosítsanak ügyfeleiknek. A tranzakciós illeték jelentősége azonban nem vitatható, megjelenésének évében több mint 20%-kal csökkentette a hiányt. A Budapest Bank 2015-ben készült felméréséből az derült ki, hogy a hazai lakosság többsége havonta egyszer vagy kétszer vesz fel ATM-ből készpénzt. A bankkártyás fizetések gyakorisága ennél jóval magasabb lett, illetve tíz alkalomnál is többször fizetnek bankkártyával a vásárlások során. A havi kétszeri ingyenes készpénzfelvétel lehetőségét a hazai lakosság túlnyomó többsége igényelte, de továbbra is alacsony a bankváltások száma a hazai lakosság körében, az ügyfelek háromnegyede az elmúlt 10 évben még egyszer sem váltott pénzintézetet. A nagybankokra gyakorolt hatását tekintve megállapíthatjuk, hogy a tranzakciós illeték hatására sem volt opció számukra a kivonulás, inkább a költségek redukálására törekedtek. Ez tulajdonképpen bankfiókok bezárását, dolgozók létszámának leépítését eredményezte. Ezzel párhuzamosan megfigyelhető volt természetesen a szolgáltatási díjak emelése, az infláció gerjesztése, ami magával vonzotta a fogyasztás csökkenését. A tranzakciós illeték eredményeként több mint 300 ezerrel csökkent a bankszámlák száma Magyarországon.

*          *          *

A leírtakat összegezve megállapíthatjuk, hogy önmagában a különadók léte, rendszerük fenntarthatósága, hatékony működtetése nem teljesen lehetetlen próbálkozás. Ugyanakkor, különös tekintettel a banki különadókra, látnunk kell, hogy mennyi diszfunkcióval küzd a hazai szabályozásuk. Ahogy a mondás tartja, bevezetésükkel “amennyit nyertünk a réven, annyit veszítettünk a vámon.” A banki különadók átgondolatlan, kiforratlan, rövid idő alatt történő bevezetése a bankrendszer eredményességének lényeges romlásához, a nem teljesítő hitelek számának növekedéséhez, a hitelezési képesség visszaeséséhez, hitelkínálat szűkítéséhez vezetett. Nemzetközi viszonylatban pedig az instabil piaci környezet mindenféleképpen demotiválóan hatott a befektetési és beruházási kedvre, hiszen a bizonytalan adórendszer riasztóan hat a külföldi befektetőkre, így a gazdasági növekedés potenciálját, ha nem is parkoló pályára tette, de mindenféleképpen lassította annak ütemét. Úgy gondolom, hogy ezeknek a különadóknak az átgondolásával, újraszabályozásával, a meglévő adóterhek mértékének csökkentésével lehetőség nyílhatna arra, hogy levetkőzhessék válságadó jellegüket. Mindenesetre üdvözlöm a kormány 2017-es költségvetési tervezetében a banki különadókra vonatkozó rendelkezéseit, s bízom abban, hogy az új szlogen úgy hangzik majd, hogy:… a bankszektort élni és élni hagyni!

*          *          *

ⁱ A tanulmány egy korábbi változata az Ars Boni weboldalán jelent meg. (http://arsboni.hu/kicsit-magas-kicsit-extrem-de-legalabb-mienk/) 

ⁱⁱ A táblázat a Portfolio.hu táblázatának felhasználásával készült. (http://www.portfolio.hu/gazdasag/adozas/itt_vannak_a_2017-es_koltsegvetes_legnagyobb_erdekessegei.230982.html) 

Források

Várhegyi Éva: A magyar bankszektor szabályozása és versenyhelyzete a válságban. Verseny és szabályozás, 2011, 5. évf. 1. sz.http://econ.core.hu/file/download/vesz2011/bankszektor.pdf (2016.11.01)

https://www.asz.hu/storage/files/files/penzugyiszemle/2012/355_367_kovacs.pdf (2016.11.01)

https://www.budapestbank.hu/info/sajtoszoba/images/attach/20150109104148_att_867.pdf (2016.11.01)

Siklós Márta – Mladonyiczki Balázs: Különadók szerepe az adózásban. http://adozasrolerthetoen.blog.hu/2016/03/16/siklos_marta_mladonyiczki_balazs_kulonadok_szerepe_az_adozasban (2016.11.01)

http://m.portfolio.hu/finanszirozas/bankok/megvan_hogy_csokkenti_a_kormany_a_bankadot.231311.html (2016.11.15)

http://www.portfolio.hu/finanszirozas/bankok/eltorli_a_kormany_a_magyar_bankok_egyik_adojat.230940.html (2016.11.15)

http://www.piacesprofit.hu/kkv_cegblog/20-milliarddal-kevesebbet-ker-a-bankoktol-a-kormany/(2016.11.15)

http://hvg.hu/gazdasag/20160316_kulonadok_leitnerleitner_adiztatas_allami_bevetelek (2016.11.01)

http://profitline.hu/hircentrum/hir/361013/Tovabb-csokken-a-bankado-2017-ben (2017.02.20)

http://www.portfolio.hu/gazdasag/adozas/itt_vannak_a_2017-es_koltsegvetes_legnagyobb_erdekessegei.230982.html (2017.02.20)