Mint ismeretes, s arról többször beszámolt blogunk is, egy 2017. július 12-i lengyel törvény a nők tekintetében 60, míg a férfiak tekintetében 65 évre csökkentette a rendes bíróságok bírái és az ügyészek nyugdíjkorhatárát, valamint a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái előrehozott nyugdíjba vonulásának korhatárát. Továbbá a törvény felhatalmazta az igazságügyi minisztert arra, hogy az bírák nyugdíjkorhatáron felüli bírósági szolgálati idejét meghosszabbítsa. E kérdésben hozott most döntést az EUB. Tovább… (Nagy Péter Zsombor)
Mint ismeretes, s arról többször beszámolt blogunk is, egy 2017. július 12-i lengyel törvény a nők tekintetében 60, míg a férfiak tekintetében 65 évre csökkentette a rendes bíróságok bírái és az ügyészek nyugdíjkorhatárát, valamint a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái előrehozott nyugdíjba vonulásának korhatárát, miközben korábban e korhatárok mindkét nem esetében 67 évben voltak rögzítve. Továbbá a törvény felhatalmazta az igazságügyi minisztert arra, hogy az bírák nyugdíjkorhatáron felüli bírósági szolgálati idejét meghosszabbítsa. E kérdésben hozott most döntést az EUB.
A kereset tartalma
Az Európai Bizottság a fent említett törvényben foglaltakat jogszabálysértőnek tartotta ezért kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet terjesztett a Bíróság elé.
A felperes kereseti kérelmében kérte a Bíróság megállapítást azzal kapcsolatban, hogy a Lengyel Köztársaság nem teljesítette az EUMSZ 157. cikkében a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének érvényesülését a foglalkoztatás és munkavégzés területén, továbbá kérték, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a lengyel igazságügyi miniszter új jogköre sérti a bírói függetlenséget.
Bírósági ítélet tartama
A Bíróság a kereset befogadása után megvizsgálta a felperesi keresetben előadottakat.
Elsődlegesen a Bíróság állást foglalt a női és férfi bírákra és ügyészekre alkalmazandó új nyugdíjkorhatárra vonatkozó rendelkezésről. A Bíróság megállapította, hogy a bírák és az ügyészek az EUMSZ 157. cikk hatálya alá tartoznak, melynek értelmében minden munkáltató biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfi és a női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak. Ezt követően a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ugyanezen törvény az érintett nyugdíjrendszerekben a nemen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetéssel járó feltételeket vezetett be azon időpont vonatkozásában, amikor az érintettek ténylegesen részesülhetnek az e rendszerek által biztosított előnyökben. Végezetül a Bíróság elutasította a Lengyel Köztársaság azon érvét, amely szerint a női és férfi bírák és ügyészek közötti, az öregségi nyugdíjra való jogosultságra vonatkozó korhatár tekintetében előírt különbségek előnyben részesítésnek minősülnek.
Másodszor a Bíróság megvizsgálta azon intézkedést is, amellyel az igazságügyi minisztert felruházták azon jogkörrel, hogy döntsön a lengyel rendes bíróságok bírái feladatkörük ellátásának a csökkentett nyugdíjkorhatáron túli folytatásának engedélyezéséről.
A Bíróság kifejtette azon állásfoglalását, hogy alapvető fontosságúnak tartja a bíróságok függetlenségét, így az hogy az igazságügyi miniszter jogköre az, hogy döntsön a bírák nyugdíjkorhatáron felüli jogviszony hosszabbításáról, túl homályos és nem ellenőrizhető, továbbá aggályos, hogy az általa meghozott határozatot nem kell indokolni, és azzal szemben nincs helye bírósági jogorvoslatnak. Mindezek alapján jelen ügyben sérti az elmozdíthatatlanság elvét a rendes bíróságok bírái rendes nyugdíjkorhatárának csökkentésére vonatkozó intézkedés, valamint az igazságügyi minisztert annak érdekében megillető diszkrecionális jogkör kombinációja, hogy engedélyezi vagy sem e bírák számára feladatkörük ellátásának folytatását az új korhatáron túl
Ezek alapján az Európai Unió Bírósága az Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság ügyében teljes egészében helyt adott a felperes keresetének.
Az összefoglalót készítette: Nagy Péter Zsombor, joghallgató, DE ÁJK
Források:
C-192/18 ügy