Az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali kérelem folytán döntött két 2019-es osztrák határellenőrzési ügyhöz kapcsolódóan, melyben megállapította, hogy valamely tagállam a közrendjét vagy a belső biztonságát fenyegető komoly veszély esetén visszaállíthatja a határellenőrzést a más tagállamokkal közös határain belül, azonban annak teljes időtartama a hat hónapot nem haladhatja meg. Ha az ilyen ellenőrzést vissza akarja állítani, az csak más komoly veszély felmerülése esetén indokolt. Tovább… (Szutor Beáta Bella)
Az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali kérelem folytán döntött két 2019-es osztrák határellenőrzési ügyhöz kapcsolódóan, melyben megállapította, hogy valamely tagállam a közrendjét vagy a belső biztonságát fenyegető komoly veszély esetén visszaállíthatja a határellenőrzést a más tagállamokkal közös határain belül, azonban annak teljes időtartama a hat hónapot nem haladhatja meg. Ha az ilyen ellenőrzést vissza akarja állítani, az csak más komoly veszély felmerülése esetén indokolt.
Az Unió egyik fő vívmánya, hogy olyan belső határok nélküli térséget hozzon létre, ahol az uniós polgárok (és családtagjaik) szabadon mozoghatnak. A személyek szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelvén kívül a Schengeni határellenőrzési kódex is lefekteti. Ez a jog bizonyos feltételek fennállása esetén kivételes esetekben korlátozható meghatározott időszakra határellenőrzés gyakorlásával. Ausztria először a migrációs válsággal összefüggésben állította vissza 2015-ben a határellenőrzést Magyarországgal és Szlovéniával közös határain. Később több, egymást követő hat hónapos időszakra is visszaállította, a Tanács ajánlása alapján az utolsó ilyen időszak 2017. november 10-ig tartott.
2019 augusztusában és novemberében egy uniós polgárt (NW) határforgalom-ellenőrzésnek vetették alá, amikor át akart kelni az osztrák határon a spielfeldi határátkelőhelyen. NW megtagadta az útlevele felmutatását, amiért őt 36 eurós bírsággal sújtották. A 2004/38/EK uniós irányelv alapján „A nemzeti határellenőrzéskor alkalmazandó, úti okmányokra vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az [európai] uniós polgárok érvényes személyazonosító igazolvánnyal vagy útlevéllel, és családtagjaik, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, érvényes útlevéllel beutazhassanak a területükre.” Ennek alapján tőle személyazonosító igazolvány kérése elegendő lett volna. Emellett a Schengeni határellenőrzési kódexszel is ellentétesnek vélte Ausztria intézkedéseit, ezért a stájerországi regionális közigazgatási bírósághoz fordult.
A Bíróság az eset értékelése után kiemeli, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex lefekteti azon elvet, mely értelmében a tagállamok közötti belső határokat bármely ponton át lehet lépni anélkül, hogy személyellenőrzésre kerülne sor, függetlenül az adott személy állampolgárságától. Egy olyan térségben, ahol a személyek szabadon mozoghatnak, a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának kivételesnek kell maradnia. Lehetővé teszi tehát a kódex a határellenőrzést, azonban ahhoz köti, hogy valamely tagállam közrendjét vagy a belső biztonságát komoly veszély fenyegeti, és az ilyen intézkedés egyebekben – annak minden meghosszabbítását hozzászámolva – nem haladhatja meg a legfeljebb hat hónapos időtartamot. A hat hónapos időszak mögött az a magyarázat áll, hogy ennyi idő lehetővé teszi a veszély elhárítását, majd ezután újból biztosítani kell a szabad mozgás elvét. A bíróság továbbá megállapítja, hogy amennyiben a tagállam a hat hónapos időszak végét követően ismét ilyen intézkedést akar hozni, akkor az újabb komoly veszélynek az eredeti veszélytől eltérőnek kell lennie – a konkrét körülmények és események alapján pedig értékelni kell, hogy a veszély a közrendet vagy belső biztonságot fenyegetőnek minősül. Ezen kívül a Tanács javasolhatja két év leteltét követően újbóli, legfeljebb hat hónapos időtartamra a határellenőrzés visszaállítását.
Jelen ügyben Ausztria 2019-es intézkedése NW-vel szemben összeegyeztethetetlennek minősül a Schengeni határellenőrzési kódexszel, ugyanis ekkor Ausztria már nem tudta bizonyítani új veszély fennállását, és a Tanács utolsó alapján történő visszaállítás 2017 novemberében hatályát veszítette.
Végezetül a Bíróság megállapította döntésében, hogy valamely személyt nem lehet szankcióval arra kötelezni egy másik tagállam területére belépéskor, hogy mutassa fel útlevelét vagy személyazonosító igazolványát, amennyiben a határellenőrzés visszaállítása a Schengeni határellenőrzési kódexszel ellentétes.
A döntés értelmében NW bírsággal sújtása a kétszeres személyellenőrzésre alávetéssel egyetemben a kódexbe ütköző intézkedés volt, amit azonban már a stájerországi regionális közigazgatási bíróságnak kell megvizsgálnia az előzetes döntéshozatali kérelem funkciójának megfelelően.
Az összefoglalót készítette: Szutor Beáta Bella, joghallgató DE ÁJK
Források jegyzéke:
https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=D1282C75DE2BF2C94273BFA90E280EDF?text=&docid=258262&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=4811737
https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2022-04/cp220064hu.pdf