Az európai elfogatóparancs végrehajtása azon okból történő megtagadásának lehetősége, hogy a büntetést a lakóhely szerinti tagállamban hajtsák végre, a harmadik állambéli állampolgárok tekintetében is alkalmazandó – mondta ki az Európai Unió Bírósága. Az ügy alapjául az szolgált, hogy 2012. februárjában román (brassói) elsőfokú bíróság szabadság-vesztés büntetés végrehajtása céljából európai elfogatóparancsot adott ki egy moldáv állampolgárral szemben. A személy Olaszországban tartózkodott, ezért az olasz (bolognai) fellebbviteli bíróság lett a keresett személy átadására jogosult igazságügyi hatóság. Tovább… (Iványi Rita)
Az európai elfogatóparancs végrehajtása azon okból történő megtagadásának lehetősége, hogy a büntetést a lakóhely szerinti tagállamban hajtsák végre, a harmadik állambéli állampolgárok tekintetében is alkalmazandó.
Ezen ügy alapjául az szolgált, hogy 2012. februárjában román (brassói) elsőfokú bíróság szabadság-vesztés büntetés végrehajtása céljából európai elfogatóparancsot adott ki egy moldáv állampolgárral szemben. A személy Olaszországban tartózkodott, ezért az olasz (bolognai) fellebbviteli bíróság lett a keresett személy átadására jogosult igazságügyi hatóság. A terhelt védőügyvédje bizonyította a jogszerű letelepedést Olaszországában családegyesítés és munkavállalás céljából, de a megkeresett olasz igazságügyi hatóság nem jogosult a Romániának történő átadást annak érdekében megtagadni, hogy a büntetést Olaszországban hajtsák végre. Az érintett kérdésben, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározata alapján, az olasz jogban átültető törvény értelmében ennek a lehetősége kizárt, ha harmadik országbéli állampolgárokról van szó, mivel ez csak az olasz és más uniós tagállamok államokra vonatkozik.
Az olasz fellebbviteli bíróság az olasz alkotmánybírósághoz fordult. Az olasz alkotmánybíróság a nemzeti szabályozás olasz alkotmánnyal való összeegyeztethetősége előtt azt kell vizsgálni, hogy az olasz szabályozás az uniós joggal összeegyeztethető-e. Az említett európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat lehetőséget biztosít a tagállamoknak, hogy a bíróságoknak jogosultságot biztosítson az európai elfogatóparancs megtagadására. Mivel ez rendelkezés nem korlátozódik az uniós tagállamok állampolgárai, ezért az olasz alkotmánybíróság kérdést terjesztett az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) elé.
Erre a kérdésre a Bíróság azt válaszolta, hogy az uniós joggal ellentétesnek bizonyul az a tagállami szabályozás, amely automatikusan kizárja az európai elfogatóparancs végrehajtása mérlegelhető megtagadását, azon harmadik országbeli állampolgárokkal, akik ez érintett tagállam területén tartózkodnak, vagy ott lakóhellyel rendelkeznek. Ebben az esetben vizsgálni kell, hogy az állampolgárnak milyen a kötődése a tagállamhoz. Ezen nemzeti szabályozás az egyenlő bánásmód elvét sérti.
Az európai elfogatóparancs végrehajtása mérlegelhető megtagadását ezen okból két feltétel együttes fennállásától függően lehet megállapítani. Egyrészt, hogy a keresett személy a végrehajtó tagállamban tartózkodik, lakosa, vagy állampolgára. Másrészt, az állam vállalja, hogy belső joga szerint végrehajtja a büntetést. Az első feltételt illetően nincs minimum időtartam, vagy megszakítás nélküli követelmény.
Ha ez a két feltétel teljesül, akkor azt is értékelés alá kell vonni, hogy fennál-e a kibocsátó tagállamban kiszabott büntetés végrehajtó tagállamban történő végrehajtását indokolttá tévő jogos érdek.
A végrehajtó igazságügyi hatóság feladata között szerepel, hogy a keresett személy személyi körülményeit illetően valószínűsítse a konkrét tényezők átfogó értékelését, hogy van-e a végrehajtó tagállam és a személy között kötődés, amely indokolttá teszi a tagállamban történő végrehajtását, és ez elősegítené a társadalomban való visszailleszkedését.
Az összefoglalót készítette: Iványi Rita, joghallgató DE ÁJK
Források jegyzéke:
https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2023-06/cp230090hu.pdf